John Cassavetes 1963-ban készült korai filmje nem igazán ismert, s először látható Magyarországon. Megható, lírai történet, ugyanakkor dokumentum egy gyermekintézetről, mely sérült gyerekekkel foglalkozik a hatvanas évek Amerikájában. Új kisfiú érkezik az intézetbe, Reuben Widdicombe, aki nem egyszerű eset. Édesanyja és édesapja teljesen magára hagyja, soha nem látogatja. Az új jövevénnyel egyidőben érkezik az intézetbe egy nevelőnő, Jean Hansen, aki zongoraművésznőnek készült egykor. Ő az egyetlen ember, akit Reuben, lassan-lassan, közel enged magához.
